Nagyon egyszerű, de szerintem nagyon ötletes ajándék ez a mostani! ;) Ráadásul van az elkészítésben annyi "szabadságunk", amitől rögtön személyessé is tehetjük a munkánkat. Elsősorban édesanyáknak gondoltam a konyhába edényfogókhoz és konyharuhákhoz, de majd mindjárt kiderül, hogy akár kisgyermekeket is meg lehet vele örvendeztetni, hogy tudják hol szárítani a hógolyózástól elázott kesztyűjüket, vagy akár festményeiket is...

A reszelt marcipánnal habosra keverünk 3 egész tojást, és hozzáadjuk a darált mandulát. A csokoládét a vajjal vízgőz felett felolvasztjuk, és a tojásos keverékhez öntjük, majd alaposan összekeverjük és megvárjuk, míg kihűl.

Ígértem még további karácsonyfadíszeket, íme a következő:

Kicsike kartondobozok csinosan felöltöztetve, aranymadzaggal, vagy selyemszalaggal átkötve. Nem kimondottan anyagigényes darab, és nem is kell különleges szakértelem az elkészítéshez, mégis nagyon mutatós tud lenni.

Hát, ez kissé bonyolultabb, hosszadalmasabb, mint az eddigiek, de megéri nekirugaszkodni, hálás technika, nagyon hamar kerekednek a segítségével gyönyörűségek…

Nézzük, mire lesz szükségünk:

- először is egy formás, megfelelő méretű - nem túl nagy, de nem is túl kicsi fa, vagy esetleg karton - doboz

- néhány - jónéhány (!) - tojás tiszta és száraz héjja - jó, ha hártya nélkül, ha mégsem, akkor legyen nagyon száraz, hogy törjön… jah, és a színe: minél több az árnyalat (fehértől sötétbarnáig) annál változatosabb képek készíthetünk.

Még ahhoz is nagyon időben vagyunk, hogy magunk készítsük el a család karácsonyfájának díszeit. Először egy nagyon egyszerű, de annál mutatósabb ötletet ajánlok - jó szívvel teszem, kipróbáltam, és nagy siker volt! ;)

Vegyünk néhány csomag egész fahéjat, fogjunk össze hármasával, és vékony zöld, kék vagy bordó (ezek illenek szerintem leginkább a karácsonyhoz, de természetesen ízlés szerint változtatható!) selyemszalaggal kössünk rá egy csinos, diszkrét kis masnit. Utána már csak egy sötétzöld cérnaszálra van szükség, amit szintén ráerősítünk. Ezzel akasztjuk majd a fára, és remélhetőleg el is veszik a háttér zöld színéhez képest! ;)

Égi kertek permeteltek
Mámorító harmatot.
Mind a mennyek daltól zengnek,
Ujjongnak az angyalok.

Köszöntsétek, szántók, rétek,
Kik most kizöldeltetek,
Fürge csorgó s ti mosolygó
Nagy hegyek, a Kisdedet.

Sírva nézi, úgy becézi
Egyszülöttét Mária,
Néz ragyogva, mosolyogva
Szűz Anyjára szent Fia.

Jön a pásztor barikástól:
Jézus szentebb aklot ád.
A Fiúnak sípot fúnak
S énekelnek eklogát.

Még a néma ócska széna,
Még a jászol is nevet,
Úgy karolja, úgy ápolja
A megváltó Kisdedet.
Ottan állván, édes álmán
Jó barmok virrasztanak,
Ráhajolnak, udvarolnak
És fel-felsóhajtanak.

A kis házra havat rázva
Rárohannak a szelek.
Jaj puhácska kis babácska
Testecskéje didereg!

Édesanyja rácsavarja
Durva pólyarongyait,
Avval ójja Alkotója
Ázó-fázó tagjait.

Lelkem vágya: Krisztus ágya
Szívem immár hadd legyen,
Testem szalma, jászol alma
S istállója kebelem.

Egy nagy fazékban forraljuk fel az almabort egy fahéjrúddal, majd állítsuk takarékra a lángot. Fedjük le, és lassú tűzön még öt percig főzzük. Vegyük le a fedőt, adjuk hozzá a maradék alapanyagokat a fahéjrudak kivételével, majd még további öt percig főzzük.Puncsos tálban kínáljuk. Mindenki kapjon egy fahéj rudat is, azzal kavargathatja az italát.

Hozzávalók:
1,2 liter almabor vagy almalé
1 db fahéjrúd
1/4 teáskanál őrölt szerecsendió
0,5 dl méz
3 evőkanál friss citromlé
1 evőkanál reszelt citromhéj
4,5 dl ananászlé
fahéjrudak.

Mióta "látóterembe került" egy lisztérzékeny fiatalember, szinte naponta döbbenek rá, mennyire nehéz lehet a sütés-főzés, egyáltalán bármilyen étkezés megoldása a hasonló problémával küzdőknek. Ezért örültem meg, mikor megláttam ezt a receptet. Különleges a hétköznapi étkezések közepette, de lehet egészen hétköznapi is, ha arról van szó, hogy kerülni kell a glutént... Arról nem is szólva, hogy egy szem cukor sincs benne, ezért fogyókúrázóknak, cukorbetegeknek is melegen ajánjuk! Na, és persze remek karácsonyi ajándék is válhat belőle, ha csinos kis celofán-csomagocskákba kötjük a kész sütiket! ;)

Megint valalmi egyszerű, amit bárki meg tud csinálni, némi gyakorlással akár művészi szintre is el lehet jutni :), de a legjobb, hogy ez is készülhet gyerekkkézben, sőt! A mieink kimondottan élvezték, akkor is, amikor saját örömükre csinálhatták...

A szokásos minimális eszközigény:

- különböző formájú és méretű, de legalább egyik felén lapos kő - kirándulások alkalmával begyűjthető, ez is lehet már a móka része!

A méz szinte kötelező a karácsonyi sütikbe!:) A gyömbér már nem annyira a magyar konyha kedvenc fűszere, de ne tessék idegenkedni, csak ki kell próbálni és biztosan nagy sikerünk lesz ezzel is! Nem is bonyolult mutatvány az elkészítése, csak számoljuk bele az egy nap pihenést... ;)